Kilépett.

Egyedül állt. Ott a magánnyal. Nem nézett rám. A fejét lehajtotta. Majd elment, visszanézett, mosolygott és kisétált. Kisétált mindenből, ami vele kapcsolatos. De ezzel együtt az életemből is.

Ez az élet...

Itt vagyunk hát, forog a világ, ha megáll csak akkor indul.Feljön a nap, mindannyian nevetünk, lemegy a nap, és minannyian meghalunk.

(Fénykép saját, ne lopd..(: )

Csak megoldom

Enyém az életem, enyém a sorsom, ha bármi baj van valahogy csak megoldom.. 

Képen Én :) Wíí :*

Bolyong.

Ami megrémít,
az a zavarodottság lépései.
Amit üldözök,
az a bűn pillantása.
Ami egyre csak bolyong,
az a másik éned.

Feledés. :)

- Mit keresünk?
- Valami szomorú és nehéz dolgot: a feledést.

Egyedül döntesz..

Kikérheted mások véleményét, körülveheted magad megbízható tanácsadókkal, de végül a döntés úgyis a tiéd. Csakis a tiéd. És mikor döntésre kerül a sor, egyedül maradsz, a hátad a falnak veted, és az egyetlen hang, ami számít, az az, ami a fejedben van. Az, ami azt mondja, amit valószínűleg végig tudtál. Az, aminek szinte mindig igaza van.

Fontos az ellenőrzés..

Nem szeretem feloldani a gátlásaimat. Ha egyszer el akarom veszíteni az önkontrollom, ellenőrizni akarom, hogy mennyire is veszítem el.

Óriási biznisz.

A világon a legnagyobb biznisz az lenne, ha mindenkit megvennék
annyiért, amennyit ér, és annyiért adnám el,
amennyit hisz magáról!

Túl rövid..

Nincs időm utálni azokat, akik engem nem kedvelnek. Nincs időm beszélgetni azokkal, akik nem értenek meg. Nincs időm foglalkozni azokkal, akik számára közömbös vagyok. Mert én azokkal foglalkozom, akik szeretnek, azokkal beszélgetek, akik megértenek és hálás vagyok azoknak, akik számára fontos vagyok. Az élet túl rövid ahhoz, hogy olyan emberekre pazaroljam, akik nem érdemlik meg….

Isméét

Újra helló! Tudom, eltűntem egy kis időre, de mostmár újult erővel próbálok frissíteni. Elnézéseteket kérem, de nyaraltam, és minden más dolgot csináltam... :) De mostmár itt vagyok teljes lélekkel! Puszi! Wí.