Picipacák
~ Idézetek..egy csöppnyi szívdöbbenet az élet retiküljéből ~
2012. szeptember 13., csütörtök
A szerelem, az szerel...
A szerelem az szerelem.
Nincs mit megfejteni rajta,
mert úgy sem lehet megfejteni.
Engedd, hogy megtörténjen, ennyi.
(Fejős Éva)
Nincs mit megfejteni rajta,
mert úgy sem lehet megfejteni.
Engedd, hogy megtörténjen, ennyi.
(Fejős Éva)
Három nehéz dolog
Három nehéz dolog van a világon:
Úgy mondani igazat, hogy senkinek se fájjon
Úgy mondani kellemest, hogy hízelgés ne legyen
És úgy érvényesülni, hogy senkit ne tapossunk el..
Úgy mondani igazat, hogy senkinek se fájjon
Úgy mondani kellemest, hogy hízelgés ne legyen
És úgy érvényesülni, hogy senkit ne tapossunk el..
Olyan, aki...
Nem illünk össze
Elég idült idill ez, még hogyha idill is.
A szíved az enyémmel nem kompatibilis.
Bőrünkből szikra pattan, ha megfogod kezem.
Nem illünk össze, drága, mit szépítsünk ezen.
(Varró Dani)
A kedvemért...
Megtehetnéd - a kedvemért -
Hogy lábujjhegyen távozol.
Halkan csukod az ajtót életemre.
Elmész szépen, és nem kukucskálsz,
Nem kell, hogy lássad, mennyire fájsz.
Egyéniség
A világ minden szépségéért
sem akarnám
elcserélni
az egyéniségemet,
még akkor se,
ha nincs benne semmi különös.
Én én magam vagyok,
és ez több annál,
amit néhányan
elmondhatnak
magukról.
(Képen Én :> )
I love myself
Hé te. Igen, te. Ne legyél ennyire elégedetlen magaddal. Tökéletes vagy.
Ne kívánd többet, hogy úgy nézz ki, mint akárki más, vagy hogy az
emberek annyira kedveljenek, mint valaki mást. Ne próbáld magadra vonni
azok figyelmét, akik bántanak. Ne utáld a tested, az arcod, a
személyiséged, a furcsa szokásaid. Inkább szeresd őket. Ezek nélkül nem
lennél magad. És mégis miért akarnál valaki más lenni? Legyél
magabiztos. Mosolyogj. Ez majd bevonzza az embereket. Ha pedig valaki is
utálna azért, amiért magad vagy, akkor mutasd fel a középső ujjad az
égbe és mondd azt, hogy cseszd meg. A boldogságom nem fog többet
másokétól függeni. Boldog vagyok, mert szeretem magam. Szeretem a
hibáimat. Szeretem a tökéletlenségeimet. Ezek tesznek magammá. És ez az
"én" igen is lenyűgöző.
2012. augusztus 15., szerda
Kilépett.
Egyedül állt. Ott a magánnyal. Nem nézett rám. A fejét lehajtotta. Majd
elment, visszanézett, mosolygott és kisétált. Kisétált mindenből, ami
vele kapcsolatos. De ezzel együtt az életemből is.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)