Néha így, néha úgy..

Felemelsz, aztán a földhöz vágsz, sohasem vagyok biztos az érzéseidben. Én őszintén megnyíltam előtted, de nem tudom miért! Magadhoz engedtél, de hiába: néha a szemeid oly üresek, hogy belül megfagyok tőle.. és sohasem mondod ki igazán, ami a fejedben jár. Olyan érzés ez, mintha törött üvegen járnék: tudni akarok mindent, de nincs elég bátorságom megkérdezni...

Ezt imádom az idézetekben, nagyon megmondják a magukét, köpni nyelni nem tudok, mert velem is így van! :( Mondanom sem kell, hogy Ray-jel... na nem mindig, nem kell félreérteni.