"Valahol a véget nem érő nevetéseink, az órákon át tartó beszélgetéseink, és az összes hülye viccünk között szerelmes lettem!"
Annyira hiányzik. Van egy fiú, akiért bármit megtennék, tényleg, bármit, hogy rendbe hozzam azt amivel elcsesztem az egészet, mert majdnem az ,,enyém lett,, , de elcsesztem az egészet, és utálom magam emiatt..Most csak barátok vagyunk, de nekem a szívem minden egyes szóért sajog, utálom, azt a számot, amit akkor hallgatott, amikor szeretett, és azok az emlékek megölnek, érzem, hogy egyre inkább felülkerekedik rajtam a fájdalom, és nem tudom már mit tegyek, hogy elfeledjem, vagy hogy megszerezzem... és az a legborzalmasabb, hogy szerintem Ő ezt pontosan jól tudja, de nem tesz ez ellen semmit... Masúúú..:(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése