Kedves Látogatóim!


A lehető legnagyobb bocsánatkéréssel tartozom nektek, mivel lassan három hete nem csináltam semmit. Ez annak köszönhető, hogy miután tatámat kiengedték és gyógyítottuk, azután hazajöttem, és el voltam havazva. Sok sok sok dolgom volt, kellett készüljek az Apáczai Csere János Magyar Nyelv Irodalom és Kultúra Nemzetközi Tantárgyversenyre. Húú, leírni is hosszú! 
 De remekül telt, ismét lehetetlenül szerelembe estem egy igazán csodálatos srácba, csak egyetlen egy baj van, ő pontosan 5 órára lakik tőlem, és az azért távolság. Olyan gyönyörű napokat töltöttünk együtt a verseny ideje alatt, sosem felejtem el a vele együtt töltött időt, egyetlen egy másodpercet sem, ahogy Őt sem. Gondolom ebből leszűrődik, hogy imádom. Vagyis túlságosan is nagy hatással volt rám. De hogy is ne lett volna, hiszen ő maga olyan csodálatos, olykor vad, és heves, olykor szelíd és gyöngéd, és ... Na jó, nagyon nyálasan hangzik, igaz? Gondolkodom hogy is nevezzem meg nektek, vagyis, mi legyen az álneve. Hm.. Legyen simán Ray. Olyan jól hangzik, na. :D Szóval itt van Ray, vagyis nincs itt, de olyan átvitt értelemben értem. Itt mondok össze vissza, csak az van, hogy most magamból mindent kitudnék írni, őróla, rólunk, mert egyszerűen elképesztő! Most telefonálok egyet vele, átmegyek Nettihez elmesélni mindent, és aztán újra itt...tt...tt...ttt...
Csóközön! Wííí