Többet, mint gondolnád...:/

Remélem egyszer megtudod majd, hogy többet jelentesz nekem, mint gondoltad volna.

Te csak nevess

Ha fáj a szíved,Te csak nevess,ne lássák hulló könnyedet.Hadd tudják meg az emberek,hogy a szívnek meghasadni mosolyogva is lehet.

Sok kis ér..

Egy szívhez szalad sok kis ér, sok szívet hajt egy cseppnyi vér...

Semmi vagyok..

     Számodra egy semmi vagyok, miközben mindennek kellene lennem.

Vagy fordítva...:D

Mondd neki, hogy kurva elfoglalt vagyok - vagy fordítva.

Hosszú, de...

Nekem úgy tűnik, az élet elég hosszú, csak nem elég széles.

Igazán érezni

Az tesz igazán erőssé, hogy képes vagy ilyen fájdalmat érezni.

Őrült vagyok, valaki ezt mondja rám. De a világ tesz ilyenné, Nem az én hibám.

Az irigységed...

Megtisztel az irigységed, de én ezt nem tudom viszonozni.

Olyan furcsa...

Oly furcsák vagyunk mi emberek, 

a lelkünk sír az ajkunk nevet. 
Egymásról azt hisszük boldog talán 
s irigykedünk minden szaván. 
Azt hisszük ha a másikszeme ragyog,
 gondolatai tiszták és szabadok! 
És nem vesszük észre dehogy vesszük észre, 
hogy könnyek égnek csillogó szemébe. 
Hazugság az egész életünk, 
hisz mikor sírunk akkor is nevetünk!

Ha menekülnél...

Ha menekülnél, de nincs hova,

van a világűrben egy kis szoba,

ahol a bánat súlytalan

Az élet...

Két szóval elmondhatom, amit az életről megtanultam: megy tovább.

Mi van...?

Mi van Minnie-vel Micky nélkül?

Mi van Tigrissel Micimackó nélkül? 

Mi van Patrikkal Spongyabob nélkül? 

Mi van veled nélkülem?* 

Képzelt világ

Mindenkinek szüksége van egy képzelt világra, ami segít a nehéz időkben.

Mosoly :)

Mindig az-az erősebb,aki nem tombol,hanem mosolyog.

Írd már ki!!

                mi jár a fejedben, vagy inkább ki, imádlak, szeretlek, csak írd már ki            

Elvesztettél

Szeretném, ha rám néznél, hogy elfordulhassak csendben...

Nem tudtam az lenni....:(

"Nem tudom megbocsájtani magamnak, hogy nem tudtam az lenni, akit szeretni tudtál volna..."

Be happy...

Hogy boldog lehess folyton változnod kell. Hát változtass! Bármin. A hajadon, a ruháidon, a szobádon, a sminkeden, a képernyővédődön, bármin. De végül eljutsz oda hogy nem tudsz máson változtatni, mint az érzéseiden.

Reméled, hogy tévedsz...

’ - Mondd, miért olyanhoz vonzódom, akiről tudom, hogy nem jó?
- Erre éppenséggel tudom a választ. Mert reméled, hogy tévedsz; mindig, amikor olyat csinál, ami nem jó, egyszerűen nem veszel róla tudomást - és minden alkalommal, amikor meglep és jó hozzád, akkor meggyőzöd magad arról, hogy tévedsz, amikor azt gondolod, hogy nem hozzád való. ‘

Mert képesek vagyunk...

Az ember képes a magányt megszokni, de ha a magány egyetlen napra is megszűnik, utána kezdheti a megszokást elölről..

Többé már nem...

Senki sem fog többé bántani,
Senki nem fogja átb*szni az agyamat megint..

Újra itt...:)

Sziasztok! :)
Igen, tudom, hogy kissé nagyon eltűntem, csak a szerelmi életem, ami már sajnos életnek sem nevezhető, kissé zavaros lett, és rendbe kellett tegyem, ami nem sikerült, de most már mindegy. 
A lényeg... első lettem a magyar megyei olimpián, pont pénteken utazom Kolozsvárra, hogy részt vegyek az országos szakaszon.:D Várom is meg nem is, az az igazság. A sors iróniája, hogy jön a volt pasim is, ami, valljuk be, nem épp a legkellemesebb, de hát mit lehet tenni? Ez van, az élet megy tovább, én meg igyekszem többször fellépni, és frissíteni a blogom. Úgyhogy új erőre kapva újraindul minden, egy csomó újításon 
gondolkozom, sajnálom, hogy ilyen sokáig elvesztem, de bepótolom, ígérem. 
Csókpuszi mindenkinek aki kitart mellettem, és néha néha bekukkant ide! Öleléés... 

Legjobb barát

Ha azt mondom, hogy a legjobb barátnőm vagy, még meg sem közelítem a valóságot. Nekem te a nővérem vagy. Néha az anyám is, ami valljuk be, rám fér. Azért tudom magam ilyen vakmerően belevetni a kalandokba, mert ő mindig mellettem áll. Mindig ott áll mellettem

Nettinek...<3 :* 

Boldogság...Jó nap.:D

Wááá :D Ma olyan boldog vagyok, vidám napom van. :)

 Reggel 7:45-kor keltem fel, alig aludtam 6 órát. De nem volt mit tenni, hamar el kellett készüljek, mivel 9-től magyar olimpiász volt, ráadásul megyei szakasz, vagyis semmiképpen nem szerettem volna elkésni. Nettivel megbeszéltük, hogy 8:40-kor találkozunk a suli előtt, és a szívemre bízta, hogy ne merjek késni. Hát én nem is késtem, ellentétben vele, mivel Ő késett...:)) Elég humoros volt, vártam rá 12 percet, de no problem, az a lényeg, hogy megérkezett. :D Úgy terveztük, hogy egymás mellé ülünk, de sajnos nem kerültünk egy terembe, mivel engem elküldtek valahova ismeretlen helyre, ő pedig az 52 teremben volt. Az ő termét úgymond könnyen megkaptuk, de én kb. 10 percet járkáltam körbe körbe, sehogy sem találtam a helyemet. Kezdtem ideges lenni, hogy elkésem, s nem engednek be, és ilyesmik, de szerencsére jött a tánccsoport társam, s útbaigazított, mivel egy terembe kerültünk. Ő csak egy évvel nagyobb, mint én..:D Na a lényeg, hogy megérkeztem, s örömmel fogadtak szerencsére a barátaim, akik természetesen ellenségek voltak, de hát na. A leghátsó sorban ültem le, ott is a szélén, a volt legjobb barátnőm mellé. Na jó, még mindig nagyon szeretem őt is. Nevezzük őt Ann-nak. Szóval Ann-al és a többiekkel megbeszéltük, hogy majd segítünk egymásnak, s nem sokkal később kezdődött a verseny. Kiosztották a tételeket, nekem először az egész érthetetlennek tűnt. :P Vagyis nehezek voltak... Ann-el elkezdtük oldani a 3-as feladatból az első alpontot, ami már eleve hülyeség volt, de összedolgoztunk, s majdnem az egészet megoldottuk. Persze nem mondtuk meg a többieknek a megoldásokat, háháhá, igen, gonoszak vagyunk na, ez van, de akkor is verseny, s csak három juthat tovább. Ann a körzetin első lett. Én is kijutottam az országosra még két évvel ezelőtt, de az rég volt. Na a lényeg az, hogy három órán át írtunk, s aztán láttam, hogy öt nem fogadott hívásom van. Vettem sorban. Bobó-t hívtam vissza először, akivel feltétlenül meg kellett tárgyaljuk, hogy ma a táncfellépésen miben leszünk, s hogy milyen lesz a hajunk. Engem igazából az érdekelt, hogy meg vagyok-e hívva Janics Natasa szülinapjára. Na nem az igazi Janics Natasának, de így hívjuk a barátnőnket.:P Bobó azt mondta, hogy szerinte igen, s hogy akkor a fellépés után menjünk Janics szülinapjára. Mondom oké, de először még beszélek Janiccsal is, mert nem akarok betoppani, ha meg sem vagyok hívva. Na, ezután hívtam Janicsot, mivel ő is keresett, s nagy nehezen neki is sikerült felvennie a telefont. Kiderült, hogy meg vagyok hívva már három napja a szülinapjára, a facebook falamon közölte is. Csak az a baj, hogy én jó egy hete nem látogatom a facebook oldalam.:P Hát, ez is kisült, de ajándék nélkül csak nem mehetek, így letettem, s felhívtam anyumat. Anyu egyből megkérdezte, hogy hogy ment az olimpia, mire én mondtam, hogy ment, de most már téma, és elmeséltem neki a Janics szülinapját, aminek nagyon nagyon nem örült. Elkezdett hisztizni a telefonba, de aztán lenyugodott valahogy. Eközben felmentem apumhoz, hogy kérjek tőle pénzt, hogy menjek vegyek valamit Janicsnak. Végül vettem neki egy sálat, ami iszonyatosan jól néz ki, egy hűtőmágnest, amin valami idézet van a barátságról, és egy szülinapi üdvözlő kártyát. Hát ennyi lenne. És vettem magamnak egy fülbevalót, nem sokszor szoktam vásárolni, de ha valami nagyon megtetszik, akkor azt nem tudom otthagyni. Apu hazahozott kocsival, s anyuval is csillapítottuk a kedélyeket. Ebéd közben kielemeztük az én teljesítményem az olimpián, s kijelentette anyu, hogy büszke rám. Ez nagyon jól esett. Most itt vagyok, és gépelek, hattól fellépek, azelőtt még kell készülődjek, alig várom, hogy szerepeljünk a tánccal, s utána egyből megyek Janics szülinapjára. Ma este már meg is lesznek az olimpia eredményei, ha tudom őket, akkor egyből kiírom. Alig várom, jáááj, ma olyan jó napom van, hogy az valami hihetetlen. Nem lehet ma engem leütni... 


Csókcsókcsók: Wííí :D 

Egyedül

Nevetséges, amit most elárulok magának: én már annyira egyedül vagyok, hogy elbőgném magam a boldogságtól, ha valaki akarná, hogy vigyázzak rá. Valaki...

Az aki...

Az aki voltam egy fényképről néz vissza rám, és nem hasonlít már, múlt és jelen...

Fényképek

Nem szeretem a fényképeket. Túlságosan is a múlthoz kötik az embert. Pedig meg kell tanulnunk felejteni. Le kell vágnunk az elszáradt ágakat.

Ne mutasd...

Ne mutasd ha fáj...ne mutasd, ha vérzik...mert úgysem látják...úgysem érzik...

X Faktor éés...láz :(

Hát, hol is kezdjem. Hm...

Pont most koncerteznek nálunk az X Faktorosok, és szerettem volna elmenni, ahogy tavaly is. Ezelőtt a barátnőmmel úgy megőrültünk, hogy le sem lehetett minket ütni. Bár szerettük Vastag Csabit, de akkor is az örök kedvenc az Takács Nikolas volt. Na de ez más tál tészta. 

  Szóval már terveztem, hogy megyek a barátnőimmel, s nagy bulit fogunk csapni. Már ott tartottunk, hogy megvesszük, akarom mondani, megveszem a jegyeket, ami idén olcsóbb is volt, mint tavaly, amikor hirtelen ágynak estem. Leütött a meghűlés, pont jókor...Na mindegy, azért persze nem csüggedtem, mivel úgy terveztem, hogy meggyógyulok, s minden, elmegyek azért a koncertre. De Ámen, a hét közepén anyum bejelentette, hogy nem mehetek sehova, s a koncertről pedig szó sem lehet. Képzelhetitek, hogy mennyire letörtem. Akárhogy nyúztam anyuékat, nem engedték meg, hogy jegyet vegyek. A barátnőim is ugyanúgy kiakadtak, mint Én, SŐT, még jobban. Nem akartak nélkülem elmenni, ami hízelgő, de hát nem volt mit tenni. Na, de adódott egy másik alkalom, s megtudtuk, hogy a koncert előtt, négytől, az egyik szórakozóhelyen közönségtalálkozó lesz. Csak egy bibi volt az egészben, az, hogy a terembe csak 100, ismétlem 100 ember juthat be. Ez sem állított meg persze, a barátnőmmel, Blővel megbeszéltük, hogy mi addig gyúródunk, amíg be nem jutunk, s hamarabb megyünk mindenkinél, mert nekünk egyszerűen muszáj találkozni az X FAKTOROSOKKAL... Mondjuk Blő így is úgy is látja őket a koncerten, de mindegy. Viszont tegnap egy érdekes fordulat következett. Úgy nézett ki, hogy oda sem tudok elmenni, mivel egy hete nem járok suliba sem, s anyu nem is akart megint elengedni, s minden. Felhívtam telefonon Blőt, s egyszer csak, miközben beszélünk, belesikított a telefonba, hogy bejutott a közönségtalálkozóra, mivel az ismerősének az egyik haverjának a barátja beszervezte. Úgy volt, hogy engem is beszervez, hát de jó, csak a személyi számom kellett, s azt én örömömben gyorsan leadtam. Hirtelen felfrissültem, már nem is bántam annyira, hogy nem mehetek el a koncertre, mivel mehetek közönség találkozóra... De... Blő egyszer csak egy hosszút sóhajtott a telefonba, s közölte, hogy a haverja engem nem tud bejuttatni. Gyorsan hozzátette, hogy nem baj na, majd gyúródok. Én is így gondoltam, csak az a helyzet, hogy akkor én már tudtam, hogy nem sok esély van arra, hogy anyuék kiengedjenek ilyen betegen a tömegbe, ráadásul nem is biztos, hogy bejutok. Minden esetre nem akartam letörni Blőt, így vele együtt örültem, s igyekeztem nem morcos lenni. Bár Blő egyből kiszúrta a hangulatom, én csak tagadtam, és inkább hallgattam, ahogy arról áradozik, hogy találkozni fog Kovács Verával. Mikor letettem a telefont morcos voltam nagyon, s irigy. Azon kezdtem gondolkozni, hogy minden egyes közeli barátnőm ott lesz azon a nyamvadt koncerten, csak én nem.

 Ma reggel, vagyis hajnaltájt megébredtem, s láttam, hogy egy sms-em jött Nettitől, a legjobb barátnőmtől. Azt írta, hogy : ,,Mek x faktor közönségtalálkozóra :x ,, . Na puff le, még jobban nőtt az irigységem, s olyan nagyon egyedül éreztem magam vele. Próbáltam nem foglalkozni vele, de ha egyszer mindenki arról beszélt, hogy megy X Faktor koncertre, esetleg közönség találkozóra, s úgy fájt a szívem. Nem szerettem semmiből kimaradni, mert olyankor kiszorítottnak érzem magam. Nem akartam rossz lenni, s megbántani Nettit az én rossz hangulatommal, hisz ő nem tehet róla, hogy nem tudok elmenni. Évek óta megosztunk mindent egymással, így még inkább mocsoknak éreztem magam amiatt, hogy irigy vagyok rá, féltékeny, és mérges. Legszívesebben ezt írtam volna: ,, Te is? Basszus csak én nem mehetek sehova? Cseszd meg..-.- jó mulatást...:( ,, De persze ezzel úgy letörtem volna, vagy felmérgesítem, vagy elkezd sajnálni, amit végképp nem akartam, így egyszerűen csak lenyeltem minden bajomat, és arra koncentráltam, hogy tovább buzdítsam. Ezt írtam: ,, Dejódejódejó neked. Érezd jól magad, suli után hívj fel..:* <3,, Mert ma  van a közönségtalálkozó négytől, nem tudom hánytól pedig a koncert. Ma péntek van, március másodika, és én itthon fogok egész este ülni.

  Nagyon tudom magam utálni amiatt, hogy ilyen irigy természetem van, s hogy irigylem a barátnőimtől a jót. Haragszom is magamra emiatt, épp ezért igyekszem mindig velük együtt örülni, s nem letörni őket. Fontosak nekem, s azt szeretném, hogy jól érezzék magukat akár velem, akár nélkülem. 

Wíí

~Üvegszilánkok~

Relationships are like glass: sometimes it's better to leave them broken than try to hurt yourself putting it back together
A kapcsolatok olyanok, mint az üveg: néha jobb, ha összetörve hagyjuk ahelyett, hogy megsebeznénk magunkat mialatt próbáljuk újra összerakni

Az  emberek mindig a szemükben a legszomorúbbak...

Ez igaz, de komolyan. Saját magamon tapasztaltam, akármilyen furcsán is hangzik...:P

  Kb. két hónapja próbálom erősebbé tenni magam, egyre erősebbé és erősebbé. Mivel nagyon érzékeny lelkű vagyok, sértődékeny és miegymás. Hát elhatároztam, hogy többé nem lesz így. 
  Egyszer mikor sírni támadt otthon kedvem, mert elképesztően szomorú voltam valami miatt, letört és meggyötört, egyszerűen megelégeltem, hogy minden második nap azon kapom magam, hogy könnyekkel burkolom be az arcom. Felálltam és a tükörrel szembe álltam. Néztem ahogy lecsordulnak a könnyeim, s kémleltem a szemeimet.Farkasszemet néztem önmagammal. Mintha csak azt mondtam volna: Gyere bánts, most itt vagyok, gyengén, törékenyen, gyere, üss meg, úgysem esem össze! Elkezdtem azt hajtogatni magamban, hogy : Erős vagy, Wíí! Nagyon nagyon erős. Erős vagy Wí! Erős vagy!... És ezt hajtogattam magamnak, eközben néztem a szemeimet, s a kivörösödött arcot, mi visszatekintett rám a tükörből. Beletelt egy kis időbe, mire hatással is volt rám ez a folyamat, de így bátorítottam magam, és bevált. Később már nem sírtam, megújultam. Vagyis egy kis tartást adott ez a biztatás nekem, hogy ne törjek össze akármi miatt is, vagy legalábbis ne fedjem fel, hogy eluralkodtak rajtam az érzések. Persze még nem győztem le teljes mértékben a bánatot, de én bízom benne, hogy az idő múltával én is egyre inkább érzékelem magamon a változást... 


Te elég erősnek érzed magad? Csóközön: Wíí