Pont most koncerteznek nálunk az X Faktorosok, és szerettem volna elmenni, ahogy tavaly is. Ezelőtt a barátnőmmel úgy megőrültünk, hogy le sem lehetett minket ütni. Bár szerettük Vastag Csabit, de akkor is az örök kedvenc az Takács Nikolas volt. Na de ez más tál tészta.
Szóval már terveztem, hogy megyek a barátnőimmel, s nagy bulit fogunk csapni. Már ott tartottunk, hogy megvesszük, akarom mondani, megveszem a jegyeket, ami idén olcsóbb is volt, mint tavaly, amikor hirtelen ágynak estem. Leütött a meghűlés, pont jókor...Na mindegy, azért persze nem csüggedtem, mivel úgy terveztem, hogy meggyógyulok, s minden, elmegyek azért a koncertre. De Ámen, a hét közepén anyum bejelentette, hogy nem mehetek sehova, s a koncertről pedig szó sem lehet. Képzelhetitek, hogy mennyire letörtem. Akárhogy nyúztam anyuékat, nem engedték meg, hogy jegyet vegyek. A barátnőim is ugyanúgy kiakadtak, mint Én, SŐT, még jobban. Nem akartak nélkülem elmenni, ami hízelgő, de hát nem volt mit tenni. Na, de adódott egy másik alkalom, s megtudtuk, hogy a koncert előtt, négytől, az egyik szórakozóhelyen közönségtalálkozó lesz. Csak egy bibi volt az egészben, az, hogy a terembe csak 100, ismétlem 100 ember juthat be. Ez sem állított meg persze, a barátnőmmel, Blővel megbeszéltük, hogy mi addig gyúródunk, amíg be nem jutunk, s hamarabb megyünk mindenkinél, mert nekünk egyszerűen muszáj találkozni az X FAKTOROSOKKAL... Mondjuk Blő így is úgy is látja őket a koncerten, de mindegy. Viszont tegnap egy érdekes fordulat következett. Úgy nézett ki, hogy oda sem tudok elmenni, mivel egy hete nem járok suliba sem, s anyu nem is akart megint elengedni, s minden. Felhívtam telefonon Blőt, s egyszer csak, miközben beszélünk, belesikított a telefonba, hogy bejutott a közönségtalálkozóra, mivel az ismerősének az egyik haverjának a barátja beszervezte. Úgy volt, hogy engem is beszervez, hát de jó, csak a személyi számom kellett, s azt én örömömben gyorsan leadtam. Hirtelen felfrissültem, már nem is bántam annyira, hogy nem mehetek el a koncertre, mivel mehetek közönség találkozóra... De... Blő egyszer csak egy hosszút sóhajtott a telefonba, s közölte, hogy a haverja engem nem tud bejuttatni. Gyorsan hozzátette, hogy nem baj na, majd gyúródok. Én is így gondoltam, csak az a helyzet, hogy akkor én már tudtam, hogy nem sok esély van arra, hogy anyuék kiengedjenek ilyen betegen a tömegbe, ráadásul nem is biztos, hogy bejutok. Minden esetre nem akartam letörni Blőt, így vele együtt örültem, s igyekeztem nem morcos lenni. Bár Blő egyből kiszúrta a hangulatom, én csak tagadtam, és inkább hallgattam, ahogy arról áradozik, hogy találkozni fog Kovács Verával. Mikor letettem a telefont morcos voltam nagyon, s irigy. Azon kezdtem gondolkozni, hogy minden egyes közeli barátnőm ott lesz azon a nyamvadt koncerten, csak én nem.
Ma reggel, vagyis hajnaltájt megébredtem, s láttam, hogy egy sms-em jött Nettitől, a legjobb barátnőmtől. Azt írta, hogy : ,,Mek x faktor közönségtalálkozóra :x ,, . Na puff le, még jobban nőtt az irigységem, s olyan nagyon egyedül éreztem magam vele. Próbáltam nem foglalkozni vele, de ha egyszer mindenki arról beszélt, hogy megy X Faktor koncertre, esetleg közönség találkozóra, s úgy fájt a szívem. Nem szerettem semmiből kimaradni, mert olyankor kiszorítottnak érzem magam. Nem akartam rossz lenni, s megbántani Nettit az én rossz hangulatommal, hisz ő nem tehet róla, hogy nem tudok elmenni. Évek óta megosztunk mindent egymással, így még inkább mocsoknak éreztem magam amiatt, hogy irigy vagyok rá, féltékeny, és mérges. Legszívesebben ezt írtam volna: ,, Te is? Basszus csak én nem mehetek sehova? Cseszd meg..-.- jó mulatást...:( ,, De persze ezzel úgy letörtem volna, vagy felmérgesítem, vagy elkezd sajnálni, amit végképp nem akartam, így egyszerűen csak lenyeltem minden bajomat, és arra koncentráltam, hogy tovább buzdítsam. Ezt írtam: ,, Dejódejódejó neked. Érezd jól magad, suli után hívj fel..:* <3,, Mert ma van a közönségtalálkozó négytől, nem tudom hánytól pedig a koncert. Ma péntek van, március másodika, és én itthon fogok egész este ülni.
Nagyon tudom magam utálni amiatt, hogy ilyen irigy természetem van, s hogy irigylem a barátnőimtől a jót. Haragszom is magamra emiatt, épp ezért igyekszem mindig velük együtt örülni, s nem letörni őket. Fontosak nekem, s azt szeretném, hogy jól érezzék magukat akár velem, akár nélkülem.
Wíí
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése